Isten megsegít téged, a Mindenható megáld téged. (1Móz 49,25)
Jézus így szólt a meggyógyítotthoz: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad.” (Mk 5,19)




Kis János


Barátom! Érzed-é? Képed festegetem,
De el nem érheti eléggé ecsetem
   Az eredeti szépet.
 
                             /Berzsenyi Dániel: Kishez/
 
 
 
Kis János és a Líceum


   Rábaszentandráson született 1770. szeptember 22-én. Szülei, Kis Sándor és Pálfi Judit a Festetics grófok jobbágyai voltak. Tízévesen került az elemi iskolába Tétre, majd egy év múlva Vadosfára, ahol a „deák nyelv elemeit néhány hetek alatt” megtanulta. 1782-től tanult a líceumban. Farkas Ádám rektor vette fel a harmadik, grammatikai osztályba. 1790-ben négy társával megalapítják az első diák önképzőkört, a Magyar Társaságot. 1791-ben Göttingában, a következő évben Jénában tanult. Innen írta Kazinczyhoz első levelét, s ettől fogva negyvenéves barátság fűzi össze őket. 1794-ben Győrött tanított. 1796-tól több dunántúli falu papja. 1812-től haláláig püspök Sopronban.
   1846. február 19-én hunyt el Sopronban.

   Líceumi tanárai:

Rektor: Farkas Ádám (1758-1785)
             Wietorisz Jonathán (1785-1794)
 
Tanárok:
1. évben (1782/83.): Semmelweis Sámuel
2. évben (1783/84.): Seiler Sámuel
3-4. évben (1784/85., 1785/86.): Mesterházy Nagy János
5. évben, retorika osztály (1786/87.): Wietorisz Jonathán
                                                             Schwartner Márton
6. évben (1787/88.): Schwartner Márton
7. évben (1788/89.): Stanislaides Dániel
8. évben (1789/90.): Raics Péter                                                        
 
   Líceumi éveiről, tanárairól Emlékezései életéből című művéből kapunk hiteles és részletes leírást.
   ”Rektor Farkas Ádám, egy feddhetetlen életű s nagy tudós gyanánt tisztelt, komoly képű, de szelíd lelkű aggastyán, nem soká tartó vizsgálás után … a grammatikai osztályba veve be,”
”Az első évbeli tanítóm Semmelweis Sámuel, különben becsületes és nem is tudatlan ember”
”Második esztendőmben … Semmelweis helyébe Seiler Sámuel, egy jeles szépségű, kellemes magaviseletű s csendes, vidám természetű fiatalember jött,… Ez bennünket jókedvvel, szelíden s értelmesen oktatott, … Alatta az idő minden unalom nélkül, sőt olly sebesen repült el, mintha szárnyai voltak volna.”
”Soproni harmadik és negyedik esztendőmben Nagy-Mesterházy János még derekabb, jelesebb s hasznosabb tanítóm leve, mint az előbbiek….Mind tanulási, mind tanítási szorgalma alig találhatá párját. … Az olly szorgalmas és buzgó tanítás, mint az övé, nem maradhata nálam jó foganat nélkül. De még sokkal jótékonyabban hata reám példája, s még nagyobb mértékre nevelte szeretetemet s tiszteletemet.”
A következő, retorikai osztályban „Vietorisz Jonathan … és Schwartner Márton … egymást felváltva tartának leckét. Két nevezetes férjfiak! Vietorisz fenségeshez közelítő magasságu s arányos testességű termetével … komolyságot és nyájasságot szerencsésen párosító társalkodásával mindenütt könnyen tuda magának kedvességet is, tekéntetet is szerezni. … Tudományos készületével, különösen a hazai történeteket … illetőleg a középszerűségen jóval felül álla. Használhatóságát nevelé jeles könyvtára is…Minden leckéit könnyen s fáradság nélkül megérthetőkké tudá tenni.”
”Schwartner mind szeretetemet, mind tiszteletemet, mind hálámat még nagyobb, sőt olly nagy mértékben megnyerte, s mint még most is hiszem, meg is érdemlette, millyennél nagyobban sem előbb, sem utóbb egy tanítóm sem. Ő a soproni tudományos égen rendkívüli csillagzat gyanánt tűnék fel, s olly fényt terjeszte reá, millyen rajta előbb még soha sem tündöklött…A tanulási szeretet élesztéséhez, s mind az oskolai, mind az otthoni szorgalomra serkentéshez nagy mértékben érte. Minden tudományokat, mellyeket tanított, lelkesítő lelkesedéssel ada elő.”
   
Schwartner helyébe 1788-ban Stanislaides Dániel került, „mintegy harminc éves, és nagyon szorgalmas, de mindenben azt mutató, hogy legfeljebb is utóbb lehet jeles tanítóvá”, ám „tanítási nagy buzgósága szorgalomra serkentő példát ada”.
   1789-ben Raics Péter lett a tanára, aki „a jénai egyetemből ekkor jövő”, és „a német szép literatura akkori jelesebb hőseivel, s részből az angolokéiból és olaszokéiból is némellyekkel…szíves készsége segíte megesmerkedni, mellyel könyveit olvasás végett kölcsönözte.”

   A Líceumban nagy szorgalommal és lelkesedéssel tanult, szabad idejében egyre többet olvasott. „Általában a könyvolvasás szeretete felébrede bennem.” Első magyar nyelvű olvasmányai között említi Kónyi János Zrínyi, Gyöngyösi István Kemény János és Murányi Vénus c. műveit. Német olvasmányai közül Hübner bibliai históriáit emeli ki, mert ezek olvasása és megértése bátorította további német művek olvasására. A deák (latin) nyelvű könyvek közül Cornelius Nepost és Ovidius verseit olvassa gyakran. Az említett nyelvek mellett a líceumi években kezdi el tanulni a franciát is, önszorgalomból, tanár nélkül; s ugyanígy ismerkedik az olasz, az angol és a spanyol nyelv alapjaival is, olyan szinten, hogy ezeken a nyelveken is irodalmi műveket olvas.
   Az olvasás mellett már versírással is próbálkozik. „Reám, ki … deák s magyar verseket is próbálék írni, több rendbeli alkalmi versek készítése is bizaték, mellyek közül némellyek már 1789-ben s 1790-ben sajtó alá adatának.”
 
   A Líceumban köt igaz, mély barátságot Németh Lászlóval. „Csak érzem s tudom, de le nem írhatom, melly sokat használt mind kettőnknek ez a barátság… Syntaxista korunktól fogva egész addig, míg tanulásunkat Sopronban és Göttingában együtt folytattuk, ritka nap mult el , hogy valamit együtt nem olvastunk, vagy nem tanultunk volna.”
   1788 és 1790 között Kis János és Berzsenyi Dániel is a líceum diákja volt, ám valószínűleg ekkor még nem ismerték egymást; ezt a hat év korkülönbség is indokolhatja.
 
   Kis János és a Magyar Társaság

   ”A magánszorgalom divatozása ada 1790-ben lételt az attól fogva mind eddig fennálló soproni magyar kis társaságnak is. Én legelébb Némethet, azután más egy pár barátomat felszólítottam, hogy gyüljünk össze hetenkint egyszer, s olvassunk egymás ítélete meghallgatása végett magyar nyelven készítendő munkákat. A gondolat kedvelést nyere. Március 20-kán összejövénk, magyarul tanuló társaság neve alatt egyesületet alakítánk, s az egyesületnek azt a négy törvényt szabánk: hogy hetenkint minden szombaton délest, midőn oskola nem szokott tartatni, legalább két óráig gyűléskedjünk, a köz megegyezéssel feladandó foglalatosságokat ki-ki véghezvigye, munkája barátságos megítéléséért senki ne nehezteljen, s a gyűlésben megjelenést elégséges okok nélkül el ne mulassza…. Most is áldom azon boldog órákat, mellyekben geniuszom vagy inkább istenem keze azon társakkal kapcsola össze, kik hazánk és nemzeti literaturánk szeretetében velem olly serényen vetélkedének.”
  
Az iskolai év végéig csak az alapító öt tag: Kis János, Németh László, Potyondi László, Hrabovszky István, Halasy Mihály volt a társaság tagja. Szeptemberben, hogy az egyesület távozásuk után el ne enyésszék, tizenegy új tagot választottak tanulótársaik közül. A társaságnak az első két évben nem voltak tisztségviselői, de a vezetőjük Kis János lehetett.
A művelődés forrásául a könyvek és folyóiratok szolgáltak. A társaság megalakulásáról értesítették a korabeli folyóiratok szerkesztőit is, s néhányan könyveket küldtek ajándékul. Eleinte a Bécsben, majd a Pesten megjelenő magyar nyelvű folyóiratokat fizették elő. Mozgalmukat jeles személyek pártfogolták, közülük is kiemelkedett gróf Széchényi Ferenc, aki tanácsaival is ellátta őket.
 
   Kis János 1791-ben a göttingiai egyetemre ment, majd egy év múlva a jénai egyetem diákja lett. Soproni diáktársairól ekkor sem feledkezett el, a jegyzőkönyvek beírásai alapján többször érdeklődött munkásságukról, s dolgozatokat is küldött nekik. 1793-ban tért haza, ekkor győri tanár lett. 1796-ban Nemesdömölkön szentelték pappá, ezután különböző dunántúli gyülekezetben szolgált. Ezzel egyidőben irodalmi tevékenysége is kiszélesedett; munkái a nyelvtudomány, az esztétika, a történetírás, a nevelés körébe tartoztak. 1802 júliusától Kissomlyó evangélikus lelkésze, s gyakran meglátogatja a közeli Sömjénben élő Berzsenyit, akit többször versírás közben lep meg. Három verset kiválaszt, s elküldi Kazinczynak; így ő tekinthető Berzsenyi költői felfedezőjének. Gyakori vendégei voltak egykori soproni tanulótársai, a magyar irodalom szervezői, terjesztői. Ekkor ismét felvette a kapcsolatot a soproni társaság tagjaival, verseket küldött nekik mint levelező tag, s kérte, tájékoztassák munkájukról. Ők ezt meg is tették, elküldték bírálatra dolgozataikat, s részletesen tudósították működésükről. 1808 tavaszán a soproni gyülekezet hívta meg lelkészének; s bár nehéz szívvel hagyta el kemenesaljai gyülekezetét, várakozással tekintett új szolgálata elé. 1812-ben szuperintendenssé (püspök) választották, s haláláig a dunántúli evangélikus egyházkerület élén állt. A társasággal való kapcsolata ekkor ismét megerősödött: megjelent az üléseken, tanácsokat adott, a szorgalmas tagokat meghívta magához. Egyéb módon is támogatta őket, haláláig közel kétszáz kötettel gyarapította a társaság könyvtárát; ő ajándékozta nekik Petőfi költeményeinek első kiadását. A fiatalok is kifejezik hálájukat: 1837-ben fáklyás zenével tisztelték meg az alapítót.
 
   A társaság 1874. szeptember 26-i ülésén határozatot fogadott el egy Kis János-szobor elkészítéséről, felállításáról. A nemes elképzelés különféle akadályok miatt nem valósulhatott meg. Amint közeledett a társaság alapításának 100 éves évfordulója, ismét előkerült az ötlet, de a szobor elkészítése ismét nehézségekbe ütközött. Ekkor felkérték Benczur Gyula festőművészt, hogy egyik tanítványát bízza meg Kis János arcképének megfestésével. Pap Henrik festőnövendék készítette el az olajképet, melyet az évforduló tiszteletére a líceumi nagyteremben helyeztek el. Az ünnepi előkészületek közé tartozott, hogy a társaság pályázatot írt ki az egyesület történetének megírására. Kovács Sándor III. évf. teológiai hallgató dolgozata érdemelte ki a fődíjat; munkája ma is a legfontosabb forrás az első száz évről.
   Az emlékünnepélyt 1890. november 5-én tartották a kaszinó nagytermében. Egyházi, világi hatóságok, intézmények, testvérintézetek képviselői, egykori növendékek jelenlétében zajlott le a megemlékezés, melynek része volt az arckép felavatása is.
 
 
Az emléktáblák

Széchenyi tér 11.
1936. június 7-én, Berzsenyi Dániel halálának centenáriuma alkalmából mind neki, mind Kis János püspöknek emléktáblát állítottak a líceum épületének homlokzati falán. A reliefeket az intézet akkori rajztanára, Merész Károly készítette, a kőfaragó munkát Mechle Béla, a galvanizálást Renner Gyula és Renner Kálmán végezték. Az 1936. június 7-én tartott ünnepségen az emlékbeszédeket Kapi Béla püspök, Németh Sámuel igazgató és Mikola Sándor öregdiák tartotta.
 
 
Kedves drága Barátim!

Noha magános környülállásaim már régen megakadályoztattak engem a veletek való közelébbi egyesüléstöl: mégis gyakorta közöttetek vóltam gondolatomban, s mindenkor forrón részt vettem szép igyekezetitekben. Most valamivel több ürességem lévén mint elébb, felöletek is többet gondolkodhatom. Akartam is már eggynéhány ízben Nagy-Baráti predikátorságomtól fogva Hozzátok írni s Tőletek a Társaság állapotjáról értekezni; de mind eddig tsak az akaratnál maradott. Prof. Németh László Barátomtól tudtam meg a minapában, hogy minden Társtól esztendönként valamelly munkát kívántok. Jó szerentsét kívánok ezen jó intézethez, a melly minden kétség kívül nagy gyarapodására szolgál a Társaságnak, ha annak tagjai reá állanak. Én az én részemröl örömest megeggyezek Veletek s talám már eddig is küldöttem volna valamitskét, ha végzésteket tustomra adtátok vólna. Ez úttal küldöm némelly verseimet s verseim töredékit, mellyeket tsakugyan rövid idö múlva egyébb elébbeni próbáimmal együtt kinyomtattatni s kinyomtatva veletek is közleni akarok. Most elöre tehát tsak mint egy kóstolóul s tsupán tsak olvasás végett adom ezeket, a mellyek szerentsémre kétszer levagynak írva, kezetekbe.
     Eggyszersmind egész szeretettel kérlek Benneteket, kedves Társaim, hogy engem a Társaságnak mostani állapotjáról, rendtartásiról, Sopronban levö tagjairól s a t. mennél elébb túdósítani ne sajnálljatok. Igen nagyon leköteleznétek azzai is, ha a két három utóbbi esztendökben elolvasott s a jegyzökönyvbe béíratott jelesebb munkákat, kivált képpen a költeményes darabokat valami módon elolvasás végett velem közölnétek. Különösen kérem poétatársainkat, hogy tölem ezt a szívességet ne fogják meg, de prózaistainknak is nagy köszönettel fogok érette tartozni. Éljetek bóldogúl, (…..) tovább is szokott buzgóságtokkal a ti szép pállyátokat s szeressétek tovább is

Nagy Barátin Jun. 15dikén 1796.                                                       hív barátotokat
                                                                                                                  Kis Jánost.

Ui. A mit hozzám küldeni akartok, tsak Németh László Barátunkhoz útasítsátok Györbe, akár póstán, akár, a mi még jobb, adandó alkalmatosság által fogjátok küldeni.

 



Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium
Evangelisches Dániel Berzsenyi (Lyzeum) Gymnasium und Internat
H-9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77
Telefon: (00 36) 99/512-430 , Fax: (00 36) 99/512-444