Élet írta dráma két és félórában
Történet a megbocsátásról, ami van, hogy majdnem lehetetlen...

Dr. Előd Nóra drámapedagógus a Líceumba is elhozta a holokauszt témáját, egészen rendkívüli módon. Szívvel és okosan vezetett előadásai megrázták a gyerekeket és a felnőtteket is, pedig a konklúziókat nem ő mondta ki. Előd Nóra családjának szerencsésebb része Sztehlo Gábor evangélikus lelkész oltalmazottjaként menekült meg…

 

A magyar drámapedagógia egyik emblematikus alakja dr. Előd Nóra, akinek számos szakmai kiadvány fűződik a nevéhez, s drámatanárok generációit tanította. Régóta foglalkoztatta a gondolat, hogyan tudna együtt gondolkodni gimnazista diákokkal a holokausztról úgy, hogy az a szokásos feldolgozásokon túl lépjen. Amikor évekkel ezelőtt találkozott az olasz Mária történetét bemutató dokumentumfilmmel, tudta, ez adja majd az identitásvállalással foglalkozó drámaórája vázát.

A történet Aladárral kezdődök, a tehetséges magyar fiatalemberrel, aki a bécsi egyetemen tanulja az orvostudományt. Az osztrák fővárosban éri a felkérés egy milánói munkára, amit elfogadva Olaszországba költözik.  1936-ot mutat akkor a naptár. Milánóban megismerkedik Ginával, feleségül veszi és 1943-ban megszületik lányuk, Mária. A drámapedagógiai foglalkozás elején ennyi információt kapnak a résztvevő diákok, majd fényképeket, amik alapján nekik kell összerakni a történet részleteit. A fotókon az apjához bújó kislány a bensőséges viszonyt jelzi, érezhető a szeretetteljes légkör, a viszonylagos jómód és a biztonság. Kifejezetten boldog gyerekkor képei, amiket nézegetve és a drámapedagógus szinte észrevétlen irányításával tovább mélyül a történet: a keresztény nevelést kapott Mária már kicsit nagyobbacska, amikor leveszi apja íróasztala melletti falról az ott lógó képet. Hátoldalán felirat van: Tamás 1944. Ám hiába kérdi szüleit, ki van a képen, csak hárító válaszokat kap, érdemi információt nem. A diákok ekkorra már beleélik magukat a boldog gyerekkor körülményinek a felidézésébe annyira, hogy érzik, ez a titok Mária és édesapja között repedés a bizalmi kapcsolaton.

Az időben nagy ugrással folytatódik a történet: Mária már ötven éves, idős, haldokló apját ápolja, aki egy noteszt ad át neki azzal, hogy nézze meg majd alaposan. De az asszony nehezen betűzi ki a zűrzavaros és réges-régen papírra rótt írást és nem is ér rá a beteg mellett ezzel foglalkozni. A notesz újabb tíz év múltán kerül újra elő, amikor édesanyját is eltemetve Mária kiüríti a családi házat. Már hatvan éves, amikor a sok lim-lom mellett talált dobozból előkerülnek a régi iratok és az asszony számára kiderül: édesapja zsidó volt, Máriának pedig volt egy testvére, aki 15 évesen koncentrációs táborban halt meg. Régi levelek kerülnek elő, fotók, dokumentumok egy olyan korból, amikor apát és gyermekét elszakíthatta egymástól a nácizmus, amikor a betegeit hatvankét éven át lelkiismeretesen gyógyító nagypapától mindent elvehettek, s amikor egy kamasz fiúnak úgy kellett döntenie, hogy idős nagymamáját támogatva a lágert választja a szökés helyett.

A foglalkozáson a diákok lépésről lépésre bontják ki a drámai helyzetet, a történet az ő döntéseik alapján alakul. Mária Magyarországra utazik, rokonokat kutat fel, gyökereit keresi. Hogy mi az az identitás, hogy van-e joga bárkinek egy másik fajt, vallást, embert elítélni, hogy kell-e felejteni és lehet-e megbocsátani, azt a résztvevőknek már egyedül kell eldöntenie. Az okosan feltett kérdések kerülték az ítélkezést, a válaszokhoz muszáj volt mérlegelni, gondolkodni és érezni. Meg elővenni a zsebkendőt…


Képek

Nagy Márta


Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium
Evangelisches Dániel Berzsenyi (Lyzeum) Gymnasium und Internat
H-9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77
Telefon: (00 36) 99/512-430 , Fax: (00 36) 99/512-444