Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. (Zsolt 40,6a)
Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16)




Líceumi Diákszövetség


Líceumi Diákszövetség
 

1917-ben a Sopronban ülésező egyházkerületi közgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy a létesítendő diákotthon ügyének előmozdítása érdekében a Líceum volt tanítványai diákszövetséget hozzanak létre. 1918. június 5-én alakult meg 43 fővel a Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség, az országban a legelső öregdiákokat összefogó szövetség. A résztvevők elfogadták azt a „Felhívás”-t, amelyben az egyesület megalakításának a tényét, működésének céljait ismertették. Egyúttal kérték a volt növendékeket és jóakaró barátokat, jelentkezzenek tagnak minél többen, fizessenek tagdíjat, anyagilag is támogassák a célok elérését. Az elfogadott alapszabály szerint a szövetség öt alapfeladat érdekében kívánt tevékenykedni. Ezek:

- a tervezett diákotthon létesítésének elősegítése

- a líceum tanulóinak erkölcsi és anyagi támogatása

- a líceumból az egyetemekre került hallgatók, különösen a szegény sorsúak segítése

- a líceum fejlesztésének a támogatása

- a volt diákoknak a líceumhoz és az egymáshoz kötődésének az erősítése.

   A tényleges fontossági sorrendet az élet követelményei szabták meg. Kezdetben a Diákotthon javára végzett gyűjtések, adományozások álltak a középpontban. Miután a Diákotthon megépítésének ügye átkerült az egyházkerülethez, egyre inkább a második feladat került előtérbe: a diákok, főleg a rászorulók pénzbeli támogatása segélyek, ösztöndíjak formájában. A Diákszövetség aktív működésének minden szakaszában törekedett a líceum legrászorultabb diákjainak anyagi támogatására. Az első ilyen támogatásra már 1919 elején sor került. Az 1920-as években a Diákotthon létrehozására folyt gyűjtés, majd 1929-től ismét a diákok segélyezése került a középpontba. 1932 és 1943 között 158 tanulót részesítettek tandíjsegélyben. 1948-1950 között ösztöndíj, tanulmányi segély címén kaptak a rászorulók anyagi segítséget.

   A segélyezés mellett alapítványok létrehozásával jutalmazták a legjobbakat. 1933. február 25-én készült el a Hollós János Emlékalapítvány Alapítólevele. Eszerint a líceum tanári karának döntése alapján évente egy vagy több tanuló részesülhetett ösztöndíjban. A díjazott/ak nevét a Diákszövetség közgyűlésén jelentették be, a díjat az iskolai évzáró ünnepélyen adták át 1931 és 1944 között.

   1937. február 27-én írták alá a Berzsenyi Dániel Alapítvány Alapítólevelét. A Berzsenyi-ösztöndíjat nyolc alkalommal ítélték oda, évente egy tanuló kapta jó tanulmányi eredménye és példás magatartása alapján.

   A szövetség szervezeti életében a legfontosabb esemény az éves közgyűlések sora volt. 1934-ben határoztak arról, hogy ezentúl június első vasárnapján tartják éves közgyűlésüket, egybekötve az érettségi találkozókkal, hogy a tanulóifjúság is részt vehessen az ünnepi találkozókon. A közgyűlések sorából kiemelkedik az 1922. és az 1932. évi, ekkor ún. egyetemes találkozót tartottak. Ekkor nemcsak a szövetség tagjait, hanem a „líceum volt tanítványait és jóakaró barátait” is meghívták.

   A második világháború utáni nehézségek ellenére 1947-re a Diákszövetség újra megszervezte erőit, összegyűjtötte tagjait. Az éves közgyűlésen újjáválasztották az elnökséget és a választmány tagjait. A bizakodás légköre, az áldozatvállalás akarata volt ekkor is a meghatározó. Az elnöki megnyitó néhány mondata rávilágít elkötelezettségükre: „…Diákszövetségünk erkölcsi alapjait maradéktalanul megőriztük és ezen szilárd erkölcsi fundamentumon kell másodszor is felépítenünk azt, amit a háború csapásai folytán elveszítettünk… …megfogyva bár, de törve nem, kell, hogy teljesítsük kötelességünket ősi Alma Materünk és Diákszövetségünk iránt.”

   Az országban zajló változások nem kímélték a Diákszövetséget sem. Először adminisztratív intézkedésekkel léptek fel ellenük, amivel a szervezeti életet lehetetlenítették el. A bizalmatlan, ellenséges hangulat közepette 1949-ben sem a választmányt, sem a közgyűlést nem tudták összehívni. Az 1950. március 21-én tartott, utolsó ellenőrzés a szövetség feloszlatását javasolta, aminek végrehajtására május 12-én került sor. Ezzel a Diákszövetség tevékenysége hosszú időre megszakadt.

   A szervezeti forma megszűnt ugyan, de az érzelmi kötődés, az iskola iránti elkötelezettség a későbbi években sem. Különféle rendezvények, találkozások őrizték a múltat, a hagyományokat, s az évek haladtával keresték a lehetőséget az újjáalakulásra.

   Az iskola fennállásának 425. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek keretében hozták létre az Öreg Diákok Baráti Köre Alapítványt 1982-ben.  Ebből jött létre a Berzsenyi-díj, a diákok legmagasabb szintű iskolai elismerése, amelyet először 1983. június 6-án ítéltek meg a legjobbaknak. 1983-ban Berzsenyi Baráti Kör néven a volt diákok egyesületet hoztak létre, amely azonban még laza keretek között működhetett, de már jelezte a változás irányát.

   1991. július 1-jétől ismét egyházi gimnáziumként működhetett az iskola, s már szeptember 1-jén 53 volt licista és berzsenyista öregdiák aláírásával újjáalakult a Soproni Líceumi Diákszövetség. A Diákszövetség hivatalos cégbejegyzése a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság végzése alapján 1991. október 14-én megtörtént.

   A megalakulás napján elfogadták az alapszabályt és megválasztották az elnökség és a választmány tagjait. Az alapszabály hangsúlyosan fogalmazta meg azt a törekvést, hogy a Diákszövetség nemcsak a líceumi régmúlthoz, hanem a közelmúlthoz, tehát az állami Berzsenyi Dániel Gimnázium korához is kötődni akar, fő célja ezen intézmények „nemes hagyományainak ápolása”.

   Az egyesület szervezeti életében továbbra is a közgyűlés a legmeghatározóbb. 
   Az újjáalakulás napján került sor a II. világháború licista áldozatai emléktáblájának ünnepélyes felavatására. Az iskola vezetése 1992-ben a Diákszövetséghez fordult a kéréssel: adományozzon új zászlót az iskolának. A márciusban megtartott választmányi ülés elfogadta a kérést, s megterveztették a zászlót. A szövetség tagjai külön is adakoztak, pénzadományt 57-en juttattak el. Nevükkel zászlószegeket készíttettek, azokat a rúdra szegezték, hogy tettüket „az utókor számára is maradandóvá” tegyék. A zászlóavatásra és ünnepélyes átadásra az 1992. június 7-i istentiszteleten került sor.

   1993-ban ünnepelték a Diákszövetség megalakulásának 75. évfordulóját. A jubileumi közgyűlésen a háromnegyed évszázad történetéről a szövetség elnöke, Görög Tibor emlékezett meg ünnepi beszédében. A jubileum tiszteletére jelent meg Kocsis István tanár könyve, Kötődés az Alma Materhez címmel.

  1994. június 5-én avatták fel a két hősi emléktábla között elhelyezett TANÁRAINK EMLÉKÉRE márványtáblát.

   A Líceumi Diákszövetség végzi munkáját, s minden év júniusának első hétvégéjén megtartja közgyűlését és az ünnepi istentiszteletet.

 

 

                                                                       (Kocsis István könyve alapján összeállította

Horváth Edit könyvtáros-tanár)

 



Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium
Evangelisches Dániel Berzsenyi (Lyzeum) Gymnasium und Internat
H-9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77
Telefon: (00 36) 99/512-430 , Fax: (00 36) 99/512-444